Múzeumok, ökomúzeumok

  • © Atout France - Patrice Thébault

Múzeumok, ökomúzeumok fr

„Az egyiptomi Alexandria városának Múzeuma, ahol közpénzen tudós emberek érdemeik alapján tudós dolgokkal foglalkoztak… A múzeum szó egyértelműen a művészetek védnök istennőit jelölő múzsa szóból ered…” (Diderot és d’Alembert Enciklopédiája)

Ez a XVII. századi definíció igazi társadalmi folyamatokat indított be – a nagy gyűjteményeket összegezték, és megnyitották a nagyközönség előtt, hogy okuljanak, művelődjenek. A művészek a Louvre termeiben helyezik el a királyi gyűjteményt, 1725 óta a palota Salon Carréjában kap otthont. A nemzeti javakat köztulajdonná avató Francia Forradalom 1793-ban teszi közkinccsé a muzeológiai tér fogalmát, a Konzulátus idején pedig vidéki
múzeum-hálózatok épülnek ki. De Európa-szerte egyre nyitják meg kapuikat a múzeumok, termeikben időszakos kiállításokon tekinthetők meg a különböző kölcsönbe érkezett gyűjtemények. 1887-ben a Köztársaság államigazgatása megalapítja a nemzeti múzeumpénztárat, melynek keretéből az állam ezentúl műtárgyakat vásárol.

A XX. században a muzeológia külön szakmává növi ki magát. A Népművészetek és hagyományok múzeumának alapítója, Georges-Henri Riviere a múzeumnak egészen új szerepet oszt a társadalmi szintéren és a néprajzi kutatások területén: 1968-ban megnyitják kapuikat az első ökomúzeumok. Ilyenek például az elzászi Ungersheim (Haut-Rhin), a fourmies-i (Nord) ökomúzeum, a La Coutellerie múzeum Thiers-ben (Puy-de-Dôme) vagy a Bayonne-i Baszkmúzeum (Pyrénées-Atlantiques). A látogató
napjainkra a múzeum központi figurájává vált tehát.