Ipari örökségünk

  • © Atout France - Franck Charel

  • © Atout France - R−Cast

Ipari örökségünk

Az ipari örökségünkhöz tartozó épületek mind az ipari haladást, a társadalmi fejlődést és a folyton megújuló technológiákat jelképezik.

A funkcionális építészet első úttörői még az ancienne régime idején bújtak ki a földből: malmok, királyi manufaktúrák vagy hidak, olyanok, mint amilyenek a Bénezet híd Avignonban, melyek kulturális jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már dalok is születtek róluk...

Az ipari fejlődés a XIX. század végére már odáig jutott, hogy újabb és újabb építőanyagok jelentek meg, egy egészen sajátos új építészeti stílust teremtve. Merész fémszerkezetek ágaskodtak az égbe, olyanok, mint a párizsi pályaudvarok épületei, viaduktok vagy a legszembeötlőbb, az Eiffel-torony. Megszaporodnak a gyárak is, élelmiszeripari (mint a Meunier csokoládégyár) vagy más funkcionális létesítmények (mint a Trilbardou-i vízerőmű Seine-et-Marne megyében, a daru és mozdonygyár Creusot-ban, a Chatelleraut-i fegyvergyár vagy az Aube-i és Bourgogne-i kohász- és vasművek) jelennek meg egyre másra a korábban csendes vidéken.

A XVIII. századi Buffoni (Côte-d'Or) ideális városmodell alapján a XIX. század végén néhány iparmágnás igazi munkásvárosokat, társadalmi falansztereket hoz létre, ahol a munkások életének minden szükségleti forrását (oktatás, orvosi ellátás, lakóhely, szórakozás, boltok) biztosítják, és ahol életük végéig "boldogan" élhetnek egész családjukkal, és persze nyugodtan termelhetnek. Még ma is áll a hasonló gyakorlati elvek alapján kialakított Baccarat városa Lotaringia megyében vagy Munster völgyében (Haut-Rhin) az Indiennes manufaktúra.