Háborúk emléke

  • © Atout France - CDT Calvados

Háborúk emléke fr

A nagy háborúk emlékezete mindig velünk marad. Hiszen hogyan is lehetne elfeledni Augusztusz nagy hódítását a Turbie-i emlékművet csodálva? Vagy hogy is ne merengenénk el Napóleon dicsőséges nagy háborúján a Pas-de-Calais fölé magasodó Wimille oszlop láttán? És hát hogy is ne hajtanánk fejet a Panteonban nyugvó nagy emberek tettei előtt?

De nem kell ilyen messzire utaznunk az időben - az 1870-es porosz-francia háború is maradandó nyomokat hagyott számos emlékmű formájában az Ardenneki Sedanban, Est de la France-ban
(Valmy) vagy Val-de-Marne-ban, nem is szólva Bartholdi nagyszerű Belfort-i oroszlánjáról.

Az I. világháború avagy Nagy Háború (1914-1918) emlékét őrzi a Pikardiai síkság a Somme és a Marne folyók mentén, olyan szomorú mementókkal, mint Verdun (Meuse) és a Chemin des Dames (Aisne).

A II. világháború (1939-1945) június 6-i (1944) partraszállását idézi a normandiai Clavados-tól Cherbourg-ig húzódó tengerpart jelzett útjaival, szívet szorongató temetőivel, Arromanche-tól Colleville-ig és a közeli Omaha Beach-ig és a Hoc fokig.

Emlékmúzeumok őrzik a nagy háborúk hírét: Péronne-ban (Somme) az első, Caen-ban (Calvados) pedig a második világégésre emlékezünk. Szomorú leckét vehetünk itt a háborúk pusztításáról, de hazafiságról és bátorságról is tanulhatunk.

"És a hulló esőben ott, kis bakák kerülnek sírjaikhoz" (részlet egy első világháborús dalból).