A francia történelem nagy alakjai

  • Vercingetorix szobra

    Vercingetorix szobra

    © Wikimédia Commons / Fabien1309

  • I. Ferenc szobra

    I. Ferenc szobra

    © Wikimédia Commons / Père igor

  • XIV. Lajos lovas szobra

    XIV. Lajos lovas szobra

    © Wikimédia Commons / Marcin Zieliński

A francia történelem nagy alakjai

Franciaország történelmét átszövik és meghatározzák a híres férfi- és női uralkodók és történelmi személyek, kiknek legendáit szinte mindenki ismeri. Többet szeretne tudni Jeanne d’Arc, XIV. Lajos, vagy Georges Pompidou személyéről? Történelmi útvonalak, kastélyok, kertek, múzeumok és emlékhelyek mesélnek az emblematikus francia személyekről.

A gallo-római korszaktól a középkorig

Auvergne-ben született Vercingétorix, körülbelül i.e. 80-ban. Ő volt a leghíresebb gall vezér. Egyesítette a gall erőket, számos csatát megvívott, Caesar seregét le is győzte Gergoviánál i.e. 52-ben, azonban Alesia-nál már Caesar győzedelmeskedett. Élje át a Gall csatákat a burgundiai MuseoParc Alésia-ban.
Másik nagy egyesítő volt I. Károly frank császár (Charlemagne néven is ismert), aki a dicső Római Birodalom felélesztésére vágyott és helyreállította a nyugati császárságot. Elrendelte a szabad és ingyenes iskolák helyreállítását. Az ún. Charlemagne  útvonal egyik állomása a Poitu-i abbaye de Charroux apátság, mely Franciaország egyik legszebb falvában található.
A vallás befolyása még jelentősebb volt IX. Lajos királáy uralkodása alatt, akit Szent Lajosként is emlegettek. 1248-ban felavatta a párizsi Sainte-Chapelle kápolnát (Île de la Cité).
Két századdal később 1425-ben Szent Mihály arkangyal szólított meg egy lotaringiai fiatal parasztlányt, hogy szabadítsa fel hazáját az angol uralom alól. Jeanne d’Arc csatlakozott VII. Károlyhoz Chinon-nál 1429-ben: ez a mítikus találkozó megfordította a Száz éves háború kimenetelét és lehetővé tette a király trónra lépését. A Chinon-i királyi erődnél és a környező vidéken újraélheti Ön is Jeanne d’Arc világát .

A reneszánsztól a francia forradalomig

1515-ben I. Ferenc lett Franciaország királya. A szalamandrát választotta jelképéül, mely megtalálható a Chambord-i kastély plafonján és falain is. A marignanói csatában legyőzte a milánóiakat. Uralkodása alatt erős királyságot épített ki, elküldte Jacques Cartier-t a Szent-Lőrinc folyó torkolatához (itt jött létre Québec elődje) és a francia nyelvet rendelte el hivatalos nyelvként a latin helyett. 1533-ban I. Ferenc második fia került a trónra, II. Henrik. Felesége Medici Katalin volt, szeretője pedig Diane de Poitiers, aki nagyon szerette a luxust és az ünnepségeket. Hatalmas befolyással volt a királyra a reneszánsz nagy hercegnője. Neki építette a király a Chenonceau kastélyt a Loire-völgyében. 

IV. Henrik a Pau-i kastélyban született, ahol ma egy nemzeti múzeum található, mely a "jó király, Henrik" életét mutaja be. Itt látható az a híres páncél teknő is, mely bölcsőéül szolgált. IV. Henrik volt a Bourbon dinasztia megalapítója. Lépésről lépésre alakította ki az önkényuralmat, így nyitva utat unokája, XIV. Lajos abszolút hatalmának. 1610-ben meggyilkolta Ravaillac.
A királyi kastély a hatalom kifejező eszköze volt. A Napkirály 72 éves uralkodását szinte végig a Versailles-i kastélyban folytatta. Habár a központosítást és az egységesítést tartotta szem előtt, a művészetek és az irodalom nagy támogatója volt és olyan híres művészeket hívott meg udvarába, mint pl. Brun, Racine, Molière… Egy századdal később Marie-Antoinette, XVI. Lajos felesége, is beleszeretett Versailles-ba. A királynő hatalmas bálokat és színházi előadásokat szervezett a kastélyba. Egyre több időt töltött a Petit Trianon rezidencián, melyet a király ajándékozott neki. 1793-ban végezték ki a francia forradalom alatt, sírja a 1815-óta a Saint-Denis bazilika királyi kriptájában található.

XIX. század: a két császár

"Európa felett állt, mint egy különleges vízió", így jellemezte Victor Hugo I. Napóleon császárt. A korzikai Ajaccio-ban született Bonaparte Napóleon, aki a franciák híres császára lett 1804. december 2-án. Uralkodásának ideje alatt több háború is zajlott, melyekre a párizsi sugárutak nevei is emlékeztetnek: Iéna, d’Eylau, de Friedland… Az oroszországi vereség után 1814-ben lemondatták Napóleont és Elba szigetére száműzték. A Golfe-Juan, a Côte d’Azur, Grenoble és az Alpok mentén halad végig a Napóleon Útja, mely azt az útvonalat követi, ahol végighaladt a francia császár 1815-ben.
Csupán a restauráció és a "polgárkirályság" után lett a második köztársaság elnöke Louis-Napoléon, Napóleon unokaöccse. 1852-ben császárrá kiáltotta ki magát, így lett III. Napóleon. Uralkodása ideje alatt Franciaország gazdasági- és ipari fejlődésnek indult, a vasútvaonalak kiépültek. Míg Haussmann báró Párizst modern fővárossá alakította, addig Ferdinand de Lesseps megkezdte a Szuezi-csatorna kiépítését Egyiptomban.


Az V. köztársaságtól a XX. századig

A második világháború alatti ellenállás és az V. köztársaság felépítésének szimbólikus alakja de Gaulle tábornok. 2008-ban avatták fel a Colombey-les-deux-églises-i Mémorial Charles de Gaulle emlékhelyet, ahol jobban megismerhetjük a XX. század történelmi eseményeit és de Gaulle tábornokot is.
1969-es lemondása után, Georges Pompidou került a hatalomra. Elnöksége meghatározta a gazdasági fejlődés utolsó éveit. Egy sajtótájékoztató alkalmával Pompidou így kezdte jellemezni Franciaországot: "A jó konyha… a Folies Bergères párizsi varieté… a Haute couture divat…". Majd hozzátette: "Ennek most vége! Franciaországban elkezdődött egy ipari forradalom!" Ekkor kezdődött meg az Airbus, Ariane, Concorde,… project. Pompidou nagy művészeti rajongó volt, létre akart hozni Párizs központjában egy eredeti, és teljes mértékben modern- és kortárs művészeti központot: ez lett a Centre Pompidou központ, melyet 1977-ben avattak fel. Épülete a XX. század egyik emblematikus és különc építészete.
François Mitterrand elnök számára nagyon fontos volt a kultúra, ő keltette életre a Zene Ünnepét, melyet minden évben június 21-én tartanak. Szintén ő avatott fel számos párizsi kulturális intézményt: la Géode, mely a parc de la Villette-ben található, musée d’Orsay, Institut du monde arabe (arab világ intézménye), Bastille Opera, Nemzeti könyvtár (mai neve bibliothèque François Mitterrand). Ő hirdette a kortárs építészetet is a grande arche de la Défense diadalív és a Louvre piramis megépítésével