Réunion történelme és hagyományai

1642-ben a Kelet-indiai Társaságok és a kalózhajók vezetői keltették életre ezt a vulkanikus szigetet, mely az Indiai-óceánban található. 

Később a cukornád határozta meg a Bourbon sziget (Réunion régi neve) életét.

A Piton Saint-Leu-nél található Stella Matutina múzeum (régi cukorgyár) kitűnően meséli el a mezőgazdasági termelést mely gazdaggá tette a nagy telepes családokat és a raboszolgák kemény és fáradságos munkáját.

1848-ban kihirdették a rabszolgaság megszűnését, mely felszabadította az itteni népesség 2/3-át. Ennek ellenére sok fekete elmenekült a megközelíthetetlen hegyekbe és kis falvakat hoztak létre. 

Réunion szigetének lakosai főként katolikusok, de a hindu lakosság szokásai is nagyon meghatározóak. Saint-André-n tartják novemberben a Dipavali-t, vagyis a Fény Ünnepét, mely jól tükrözi a tamil és az indiai lakosok jelenlétét, akik nem olyan régen vándoroltak be Indiából és Sri Lankáról. 

Ami a helyi zenét illeti, jelentős a Maloya, melyet a rabszolgák hozták be a szigetre (az Unesco által elismert tradícionális zene) és amit sokszor a blues-hoz hasonlítanak. A másik a Séga zene, mely az európai és az afrikai kultúra találkozásának jó példája.