Auvergne: a francia vidék legjava

  • Auvergne

    Auvergne

    © Szántó Zoltán

  • Az ENSP néhány finomsága

    Az ENSP néhány finomsága

    © Szántó Zoltán

  • Le Puy-en-Velay

    Le Puy-en-Velay

    © Szántó Zoltán

Auvergne: a francia vidék legjava Clermont-Ferrand fr

Csokibarna tehenek és alvó vulkánok Szent Jakab útján 

Auvergne tartomány nem tartozik Franciaország ismertebb vidékei közé. Olyan nagyágyúk mellett, mint Lyon, Toulouse vagy Párizs, kevesebb nemzetközi figyelem jut ki ennek a nagyszerű vidéknek. Ugyanakkor a belföldi turisták mellett a holland és belga természetkedvelők már jó ideje felfedezték Auvergne-t.

Nekem is kapóra jött az a tanulmányút, amelyet az Atout France szervezett erre a vidékre március végén. A nemzetközi újságíró csoport tagjai Lyonból másfél órás buszozással vagy vonatozással érték el a francia kulináris fővárostól délnyugatra fekvő, ezer méteres csúcsokkal gazdagon megáldott tartományt. A Rhone folyón átkelve először dús füvű legelők és szántóföldek között vezetett az út, amely később erdők között kanyargott. Első állomásunkon, az aprócska Le Chambon-sur-Lignonban jóformán harapni lehetett a friss hegyi levegőt, a nemrégiben felújított Logis Hotel Clair Matinben pedig kiváló vacsora fogadott minket. Itt rögtön az is kiderült, hogy az érintetlen természeti környezet mellett mi az a vonzerő, amivel el lehet adni ezt a környéket. Az ételek mindegyike különleges helyi alapanyagokból – sajt, erdei gomba, eredetvédett, zöld színű, ún. „Puy-lencse” – készült, és a lokálpatriotizmusnak ez a gasztronómiában testet öltött változata végigkísérte utunkat.

Azon túl, hogy erdei túrák kiindulópontjaként kiváló a település, itt található a közelmúltban átadott Lieu de Mémoire múzeum, amely a második világháború idején a faluban elrejtett zsidó menekülteknek állít emléket. A település – Franciaországban egyedüliként – a jeruzsálemi Jad Vashem Intézettől megkapta az „Igazak”-nak szóló elismerést, az emléklap a múzeum falán látható. Több mint ezer zsidó életét mentették meg a református vallású falusiak, a prédikátoraik vezetésével. A keresztényszocializmus eszmevilága évtizedekkel korábban gyökeret vert ezen a vidéken, és komoly hagyománya alakult ki a városi szegény gyerekek üdültetésének. Ez a fajta egyszerű turisztikai infrastruktúra és a vendégekkel szembeni alázat jelentette az alapot a menekültek szisztematikus és sikeres elrejtéséhez. A kiállításon interaktív módon ismerhetjük meg a nagyvárosoktól távoli vidék mindennapjait, a zsidók és más üldözöttek megsegítésének módjait a hamis papírok legyártásától a svájci határ felé vezető csempészutak üzemeltetéséig.

Ahol croissant-ból diplomáznak

A közeli Yssingeaux egészen másfajta vonzerővel rendelkezik, Franciaország legnevesebb cukrászati és pékiskolája, az Ecole Nationale Supérieure de Patisserie (ENSP) működik ott. A magántulajdonban levő, Alain Ducasse és Yves Thuries nevével fémjelzett, ennél fogva komoly tandíjakkal operáló intézményben bepillantást nyerhettünk a különféle kurzusokba, végül megkóstolhattuk a hallgatók nem mindennapi cukrász- és pékáru-remekeit. A tanulmányok középpontjában a finompékáru (croissant-ok, kalácsok, baguette-ek, kiflik, töltött, mázas, különféle magvakkal megbolondított, édes és sós veknik, cipók több tucatnyi fajtája) áll, ugyanakkor sütemény-kurzusokat és csokoládé-tréningeket is tartanak. A képzések időtartama a mesterekkel folytatott egynapos speciális konzultációtól az öthónapos, intenzív iskolát és két hónapos szakmai gyakorlatot magában foglaló szakmát adó tanfolyamig terjed. Azok a diákok, akik itt végeznek, biztos állásra számíthatnak pékségben, kávézóban, vagy a legjobb luxusszállodák konyháján.

Szent Jakab nyomában

A kulináris kiruccanás után egy történelmi városban, Le Puy-en-Velay utcáin próbáltuk lemozogni a kilókat. Ez már az alvó vulkánok földje - a tűzhányókat errefelé Puy-nek nevezik -, ahol csupán 7-8 ezer évvel ezelőtt szűnt meg a vulkáni tevékenység, és a kiömlött magma számtalan különleges természeti formát alkotott. Errefelé nem meglepő azt látni, hogy egy kápolna (Saint-Michel d’Aiguilhe) vagy egy óriási Franciaország nagyasszonya-szobor áll egy meredek hegy csúcsán. Hasonló, vulkáni szikla tetejére épített kápolna és Mária-szobor magasodik a közeli, kétezer lelkes Murat település fölé is.

A várost azonban elsősorban nem a vulkáni örökség miatt keresik fel a középkor óta tízezrek. Le Puy-en-Velay vallási célpontként sokkal jelentősebb, ugyanis a négy Franciaországban futó Szent Jakab-zarándokút közül az innen induló a legnépszerűbb. A „Via Podiensis” kezdőpontján mi is összefutottunk egy nordic walking-bottal felszerelt, túraruhás, jó ötvenes amerikai hölggyel, aki éppen akkor indult neki az 1500 kilométeres gyaloglásnak Santiago de Compostelláig. Bár a 2-3 hónapos intenzív gyaloglást jelentő teljes útvonalat csak kevesen teszik meg egyhuzamban, sokan térnek vissza többször is, hogy 100-200 kilométeres részletekben teljesítsék a távot. A túra a dombtetőn álló, vulkáni kőből épült katedrálistól kezdődik, amelynek évszázados lépcsőin lefelé lépkedve egyszerre szimbolikusan és nagyon valóságosan indulhatnak útnak immár évszázadok óta a zarándokok Szent Jakab nyomait követve. 

Az út a várost elhagyva erdőn-mezőn, hegyen-völgyön keresztül vezet a spanyol tengerpartig, a zarándokok pedig az év minden szakában feltűnnek a vándorúton. Az alapvetően ritkán lakott Auvergne-ben az volt a szokás, hogy ködös időben vagy viharban az út mellett fekvő falvakban egész éjjel harangoztak, hogy a Szent Jakab-úton járó zarándokok el ne tévedjenek. 

Vizit a hatszáz éves családi várkastélyban

Kápolnák és templomok mellett várak és kastélyok is szép számmal akadnak Auvergne-ben. Tournemire faluban áll például az Anjony család kastélya, ami inkább erőd, mint palota. A kellemes hangulatú, csendes település utcáin másodpercenként kattogtak a fényképezőgépek, hiszen a település hivatalosan is „Franciaország legszebb falvai” közé tartozik. A címet csak az a falu viselheti, amelyik rengeteget tesz a hagyományos településkép megőrzőséért, betartatja a szigorú építésügyi előírásokat, és olyan komoly beruházásokat is vállal, mint a teljes villamoshálózat föld alá rejtése. A csodaszép falucska azonban csak előszobája az 1430 körül épült kastélynak, amely egy stratégiai magaslatról tekint le a környező vidékre. A vár különlegessége, hogy ugyanaz a család birtokolja, amely évszázadokkal ezelőtt építtette, mi több, a vár ura maga is a vendégek üdvözlésére siet. A várúr nem fél a betolakodóktól, immár hetven éve állnak nyitva a vaskos fakapuk a látogatók előtt. Mivel a vastag kőfalakat télen jóformán lehetetlen kifűteni, az Anjony család nyári rezidenciának használja az erődöt, amelyben modern berendezésű, bár aprócska fürdőszobát is kialakítottak. Különleges értéket képviselnek a vár 16. századi freskói, valamint a különböző használati tárgyak és fegyverek.

A hegyi legelők csodája

Itt, Auvergne közepén néha már 1000-1500 méteres csúcsok között kanyarog a hegyi út, míg végül elérünk a teheneiről, sajtjáról és történelmi városmagjáról egyaránt híres Salers-be. A 940 méteres magasságban fekvő település határában egy XVII. századi egykori istállóból alakítottak ki modern, mégis a hely és a kor szelleméhez igazodó látogatóközpontot, ahol az önálló fajtaként számon tartott Salers marháról tudhatunk meg mindent. Láthatunk egy filmet, amelyből kiderül, hogyan mentették meg a kihalás széléről ezt a speciális, tejcsokibarna tehénfajtát, és milyen nagy becsben tartják ma a helybeliek. A védett marha tavasztól őszig a hegyi legelőkön eszi degeszre magát, különleges tejéből még különlegesebb sajtok készülnek. A bemutatóközpontban vásárolhatunk is a lelegelt gyógynövények hatására mikroelemekben és antioxidánsokban gazdag sajtokból, aki pedig igazi kalandot keres, május közepén részt vehet a marhák hegyi legelőre hajtásában is.

A sajtművészet kedvelői átruccanhatnak a falu másik végén található Cave de Salers-be, ahol végigkóstolhatja a különböző termelők kínálatát. A steril körülmények között működő érlelőpincében kézzel törölgetik és forgatják az egységesen 10, illetve 22 kilogrammos sajttömböket, amelyek mindegyikén pecsét jelzi az előállító gazda nevét. Az intézmény szövetkezeti alapon működik, így egyik termelőnek sincs szüksége arra, hogy saját érlelőt építtessen. 

Ennyi evés-ivás, kóstolás után már nagyon hiányzott némi intenzív mozgás, amit másnap reggel meg is kaptunk Drugeac falu egykori vasútállomásán. Ugyan vonatok már nem járnak errefelé vagy húsz éve, de a sínek még használhatók, például sínbiciklizésre! A sínbiciklit ketten hajtják, rajtuk kívül még hárman ülhetnek rajta. Háromféle hosszúságú túrát tehetünk, hegynek fel, dombnak lefelé, közben viadukton, alagúton, erdők, mezők között kanyarog az út. A Salins határában található vízesés ideális végpontja lehet a túrának. 

Lávakő és Bibendum

Ha Auvergne-ről kevesebbet tudtam a franciaországi túra előtt, akkor annak fővárosáról, Clermont-Ferrandról még ennyit sem. Pedig akad itt látnivaló bőven! Témaparkot szenteltek például a várost körülvevő vulkánoknak, hol máshol, az egyik kialudt tűzhányó tetején. Az Auvergne-i Vulkánok Nemzeti Parkja 60 kilométer hosszan húzódik a város körül, észak-déli irányban, területén összesen 80 vulkán található. Ezek közül a legmagasabb a Clermont-Ferrand fölötti Puy de Dome, amely 1465 méteres.

A városközpont messziről látható, vulkáni lávából emelt, az UNESCO világörökségi listáján is szereplő bazilikája, valamint gótikus katedrálisa szintén megér egy kirándulást, akárcsak a keskeny utcákból nyíló, csodálatos gazdagságot sugárzó palotaudvarok és szintén lávakőből épült szökőkutak. 

Clermont-Ferrand legfőbb modernkori nevezetessége ugyanakkor a Michelin-gyár, amelynek történetével egy modern interaktív látogatóközpontban ismerkedhetünk meg az üzem szomszédságában. Megtudhatjuk, hogyan lett a bicikligumikat gyártó kisvállalkozásból a világ egyik legjelentősebb, innovatív autógumigyártója. Láthatunk itt fura tesztautót és régi kerékpárt, de megismerhetjük a Michelin térképek és útikönyvek történetét is. A túra végén készíthetünk egy fotót Bibendummal, a gyár legendás kabalafigurájával is, a fotót a fehér hurkás gumifigura azonnal el is küldi az email-címünkre.

Köszönjük az Atout France meghívását.

Szerző: Szántó Zoltán, a Turizmus Trend főszerkesztője. A cikk a Turizmus Trend májusi számában jelent meg. 

 

Látnivalók a térségben